2014. november 10., hétfő
2014. október 12., vasárnap
rettentően magam alatt vagyok.
minden visszajött, nem tudok szabadulni tőle. tudom, hogy fel kellene állnom, lesöpörni magamról mindent. és elhinni, hogy én vagyok az, aki kell neki. én vagyok az, akire szüksége van, én vagyok az, aki számára a mindent jelenti. tudom, hogy mit kéne tennem, illetve, inkább csak sejtem: elfogadni.
de nehéz. úgy érzem, hogy gyenge vagyok. Ő sem akarja észrevenni, hogy baj van velem. azt hiszi, hogy felfújom.. és ez rettentően bánt. azt hiszem, ez az első, amikor tényleg, igazán úgy érzem, hogy nem törődik velem eléggé. pedig látom, hogy próbálkozik, csak.. ez nekem kevés.
azt hiszem, hogy nekem jelenleg a MINDEN is kevés lenne.
minden visszajött, nem tudok szabadulni tőle. tudom, hogy fel kellene állnom, lesöpörni magamról mindent. és elhinni, hogy én vagyok az, aki kell neki. én vagyok az, akire szüksége van, én vagyok az, aki számára a mindent jelenti. tudom, hogy mit kéne tennem, illetve, inkább csak sejtem: elfogadni.
de nehéz. úgy érzem, hogy gyenge vagyok. Ő sem akarja észrevenni, hogy baj van velem. azt hiszi, hogy felfújom.. és ez rettentően bánt. azt hiszem, ez az első, amikor tényleg, igazán úgy érzem, hogy nem törődik velem eléggé. pedig látom, hogy próbálkozik, csak.. ez nekem kevés.
azt hiszem, hogy nekem jelenleg a MINDEN is kevés lenne.
2014. október 3., péntek
törés
megborultam.
minden akkor kezdődött, amikor elkezdődött ez a szalagavatós mizéria. úgy volt, hogy én táncolok Vele... aztán beadta az a ribanc, hogy fél tőlem. és nem akarja, hogy jelen legyek a próbákon.
ott kezdődött minden. az elmúlt 5 hónap fortyogó dühe szinte kirobbant belőlem, azóta nem tudok megnyugodni. akkor és ott valami elpattant bennem MEGINT.
tudjátok, próbálkoztam mindennel. kiabáltam és dühöngtem amiatt az egy hónap miatt, amíg nem voltunk együtt, csendben, szorgosan nyeldestem, elfojtottam magamban mindent, amit lehetett.
de nem segített semmi. egyik opció sem bizonyult hasznosnak.
most ott tartok, hogy foggal körömmel próbálom magam mellett tartani azt, akit ezen a világon a legjobban szeretek. nem mintha úgy érezném, hogy okom van rá. csak... amikor nem számítottam rá, mégis elhagyott.
sírok, ha egy órával később látom, sírok, ha nem éri el a vonatot, és csak fél órával későbbivel tud jönni, kiakadok, ha többet kell a suliban maradnia, ahova természetesen az a drogos ribanc is jár. kiakadok, ha osztályprogramon kell részt vennie. küzdök és harcolok minden ellen, ami hozzásegíti azt a ribancot ahhoz, hogy még többet legyen Tiborral.
mindig kísért... amikor visszakaptam, azt hittem, hogy tényleg az enyém, én nyertem. azt hiszem, tévedtem, és erre csak akkor jöttem rá, amikor azt mondta az osztályfőnökének, hogy fél tőlem, és ne engedje, hogy táncoljak Tiborral. ő nyert. hiszen azóta is szüntelen rémálmok gyötörnek, mindenhol megjelenik, mint valami kísértet, kísért, és nem tudom magamból kiölni.
valami megtört bennem. azt hiszem, nincs rendben velem valami.
minden akkor kezdődött, amikor elkezdődött ez a szalagavatós mizéria. úgy volt, hogy én táncolok Vele... aztán beadta az a ribanc, hogy fél tőlem. és nem akarja, hogy jelen legyek a próbákon.
ott kezdődött minden. az elmúlt 5 hónap fortyogó dühe szinte kirobbant belőlem, azóta nem tudok megnyugodni. akkor és ott valami elpattant bennem MEGINT.
tudjátok, próbálkoztam mindennel. kiabáltam és dühöngtem amiatt az egy hónap miatt, amíg nem voltunk együtt, csendben, szorgosan nyeldestem, elfojtottam magamban mindent, amit lehetett.
de nem segített semmi. egyik opció sem bizonyult hasznosnak.
most ott tartok, hogy foggal körömmel próbálom magam mellett tartani azt, akit ezen a világon a legjobban szeretek. nem mintha úgy érezném, hogy okom van rá. csak... amikor nem számítottam rá, mégis elhagyott.
sírok, ha egy órával később látom, sírok, ha nem éri el a vonatot, és csak fél órával későbbivel tud jönni, kiakadok, ha többet kell a suliban maradnia, ahova természetesen az a drogos ribanc is jár. kiakadok, ha osztályprogramon kell részt vennie. küzdök és harcolok minden ellen, ami hozzásegíti azt a ribancot ahhoz, hogy még többet legyen Tiborral.
mindig kísért... amikor visszakaptam, azt hittem, hogy tényleg az enyém, én nyertem. azt hiszem, tévedtem, és erre csak akkor jöttem rá, amikor azt mondta az osztályfőnökének, hogy fél tőlem, és ne engedje, hogy táncoljak Tiborral. ő nyert. hiszen azóta is szüntelen rémálmok gyötörnek, mindenhol megjelenik, mint valami kísértet, kísért, és nem tudom magamból kiölni.
valami megtört bennem. azt hiszem, nincs rendben velem valami.
2014. szeptember 22., hétfő
2014. szeptember 21., vasárnap
2014. szeptember 14., vasárnap
mossa az eső össze szívünket
a 8. kerület szívében, a Muzsikus Cigányok terétől nem messze van egy bérlakás, amiben van valami varázslatos. talán a hatalmas, öreg könyvespolc az, ami roskadásig tele van könyvekkel, vagy a hatalmas ablakok, vagy a pici konyha, vagy a tökéletlen WC, vagy az erkély, amin alig férnek el ketten és amiről kilátásként csak cigányok tömkelegét lehet látni.
és ezt a varázslatos helyet megtöltötte tegnap az ének, a gitárszó, az alkohol, a cigifüst, az intellektuális beszélgetések, az irodalom, a versek... mi.
régen éreztem magam ilyen jól. és tudom is, hogy miért: mert nem hiányzott semmi.
rájöttem, hogy erre a társaságra van igazán szükségem, hogy ezek közé az emberek közé tartozom. ez az elvont, alter társaság kell, akik olyanok, mint én és Cicó, és megértik, amikor megkönnyezek egy gyönyörű dalt.
csodálatos este volt. gyönyörű szép.
és ezt a varázslatos helyet megtöltötte tegnap az ének, a gitárszó, az alkohol, a cigifüst, az intellektuális beszélgetések, az irodalom, a versek... mi.
régen éreztem magam ilyen jól. és tudom is, hogy miért: mert nem hiányzott semmi.
rájöttem, hogy erre a társaságra van igazán szükségem, hogy ezek közé az emberek közé tartozom. ez az elvont, alter társaság kell, akik olyanok, mint én és Cicó, és megértik, amikor megkönnyezek egy gyönyörű dalt.
csodálatos este volt. gyönyörű szép.
2014. augusztus 30., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)